Gellért´s Spider

Minden ami madárpók! ;)

Életkor

 

- Különbséget kell tenni hím és nőstény pókok között. Ugyanis - általánosságban lehet azt mondani, hogy – a hímek az ivarérettség elérése után maximum másfél évig élnek (de ez inkább kevesebb). A nőstények akár 10-15 évig is élhetnek, de nem ritka az ennél jóval magasabb életkor.

- A hímek az ivarérettséget kb. 1-1.5 éves korukban érik el, míg a nőstények csak 1.5-2 éves korukban – de ez fajtól függ. A megtermékenyítés után a nőstény egy ún. kokont készít (sző), amibe lerakja petéit, ami akár több száz is lehet. A petékből kb.5-6 hét múltán bújnak elő a kicsi, színtelen pókok, melyek születésük után azonnal vedlenek is. A kokonba még kb.5-6 hétig maradnak, majd ekkor ismét levedlenek – ekkor válnak pókszabásúvá teljesen - és elhagyják pólyájukat( a természetben az anyapók segít felnyitni). Ekkor már teljes-rangú ragadózóvá válnak, a tenyésztők ekkor válasszák szét őket – a kannibalizmus miatt.

- Az ivarérettségüket a 13-15. vedlés után érik el. Addig különböző stádiumokkal jelölik a tenyésztők a pókokat:

            - JUVENILIS:    a 2.vedlés utáni állapot, amikor a pók elhagyja a kokont.

            - SUB-ADULT:  az ivarérettséget 1-2 vedléssel megelőző állapot

            - ADULT:          ivarérett állapot

- A hímek az ivarérettség után már többet nem vedlenek, a nőstények pedig évente vagy kétévente vedlenek egyet-egyet.

- A pókok életkorát leginkább a vedlések számából lehet megállapítani, de ha ezt nem tudjuk akkor még csak megtippelni is nehéz.

- Haláluk előtt lábaikat testük alá húzzák(így is pusztulnak el) és külső ingerekre már kevésbé vagy egyáltalán nem reagálnak.

 

A vedlés

 

- A madárpók növekedéséhez szükség van vedlésre, ugyanis kemény váza nem képes vele együtt tágulni illetve nőni.

- A vedlés egyik legfontosabb jele a táplálék megtagadása illetve a visszahúzódó életmód. Bombázó pókoknál(pl.: Brachypelma-fajok) a legkönnyebben úgy lehet észrevenni, hogy a lecsupaszított utótesten lévő folt besötétedik.

Ha ezeket a tüneteket észrevesszük, próbáljuk meg eltávolítani az esetlegesen bennmaradt élő eleséget, mert az képes súlyos sebeket – és akár a halálát is -  okozni egy vedlésben lévő pókon. Ugyanakkor ha van rá mód emeljük meg egy kicsit a páratartalmat.

- A vedlési fázis első része, hogy a régi váz alatt már képződik az új – ekkor még rugalmas, gyűrött – új váz(Culticula). Ezután következik a látványosabb szakasz:

- a talajlakó pókok - egy selyemszőnyeget készítenek a talajra – a hátukra, a fán-lakó pókok pedig – az előzőleg szőtt lakócsőben - fekszenek.( előfordul olyan eset is, hogy lábon állva megy végbe a vedlés).

         - először a feje elülső részén lévő bőr reped fel, majd szépen lassan az egész réteg leválik. Ezután az utótesten lévő bőr hasad fel – a testfolyadékok megnövekedett nyomása miatt - , majd szép fokozatosan kibújik régi bőréből(utoljára a lábak, mely a legnehezebb rész).

- Levedlik a szőröket, a pókmirigyeket, karmokat, szemlencséket, sőt néhány részét a belső szerveknek is, mint például a tüdőnyílás, gyomor, nyelőcső, spermatartó.

- A vedlés időtartama átlagosan 4-5 óra. A vedlés alatt ne zavarjuk a madárpókot és ne is próbáljuk megfogni, megérinteni, mert a pók bőre még nagyon puha és könnyen megsérülhet.

- A vedlés után még egy ideig a hátán fekszik és tornáztatja lábait illetve csáprágóit. Majd egy kis idő elteltével megfordul és lábra áll. A vedlés után még kb. 1-2 hétig kerüljük az etetést.

 

Etetés

 

 

 

- A madárpókok etetése - tartásukhoz hasonlóan- egyszerű feladat, leginkább élő eleséget fogyasztanak. A legfontosabb tudnivaló, hogy az eleség mérete igazodjon a pók méretéhez. A leggyakrabban felkínált eleségek a tücskök,sáskák,csótányok, különféle lárvák illetve kisebb gerincesek(pl.:szopós egér). A természetben nem ritka, hogy kisebb madarakat, kígyókat, gyíkokat fogyasztanak el, ugyanis mérgük erősen hat ezek szervezetére.

- Általánosságban elmondható, hogy egy kis pókot többször kell etetni, mint egy nagyobb egyedet. Egy kifejlett pók hetente kb. 2-3db tücsköt fogyaszt el, mely attól is függ, hogy milyen körülmények között tartjuk őket. Gyakran előfordul, hogy hetekig, hónapokig nem fogadják el az eleséget (az egyik legjellemzőbb képviselője: Grammostola Rosea). De ha egyszer megjön az étvágyuk akkor viszont hatalmas mennyiséget képesek befalni.

- Ha a feláldozni kívánt eleséget azonnal nem fogadja el, akkor hagyjuk benn nála 1-2 napig és ha továbbra sem mutat érdeklődést a pók, vegyük ki tőle.

- Ügyeljünk arra, hogy pókunkat ne etessük túl, mert az esztétikailag sem valami szép(hatalmas utótest) sőt előbb-utóbb az állat halálához vezethet. Ugyanakkor ne is koplaltassuk, hiába képes akár hetekig is elleni táplálék nélkül.

 

Marás, mérgezés

 

- Mint, minden pók úgy a madárpókok (Theraphosiden) is termelnek mérget, mely - tudósok szerint -  egy egészséges emberre nézve veszélytelen, ám okozhat allergiás tüneteket azoknál,akik allergiásak a rovarcsípésekre.

- A marás azonban fájdalmas tud lenni(elég csak belegondolni arra, hogy egy 5-20mm hosszú, 1-4mm széles,tűhegyes karmot döfnek belénk, mely úgy hatol át a bőrön, mint kés a vajon.)

- Fontos még megemlíteni, hogy a legtöbb madárpók szőre irritáló hatással lehet az emberre. Ezzel általában csak akkor találkozunk, ha a pók idegességében az utótestéről dörzsöli le a szőrt támadója felé(legtöbb amerikai faj). Ez a kis csalánszőr a bőrön megakad és viszkető, égő érzést okoz, ha a légutakba kerül többnapos köhögéssel, ha a szembe kerülne akkor többnapos szemgyulladással számolhatunk.

- Mérgük tulajdonképpen idegméreg(neurotoxin), megbénítja az áldozatok idegrendszerét illetve izomgörcsöket okoz. Ha valamilyen módon ez a méreg a szervezetbe kerül, időseknél,gyerekeknél illetve legyengült embereknél súlyos –akár halálos- következményei is lehetnek(bár madárpók marásba az eddig dokumentált esetek alapján még senki nem halt bele).

- A legjobb védekezés: ha nem piszkáljuk feleslegesen pókunkat, de ha mégis szükséges akkor körültekintően járjunk el. Ha mégis megmart volna és súlyos allergiás(vérnyomás leesése, fulladás) reakció lép fel, azonnal keressük fel egy orvost vagy hívjunk mentőt. Egyébként sok póktartó véleménye, hogy a legtöbb esetben nem kell egyből orvoshoz menni, hanem ki kell heverni a következményeket. A marás következményei nagyban függnek a marás helyétől, a méreg-mennyiségtől, a megmart személy egészségi állapotától. A tünetek is sokfélék lehetnek: hányás, izomgörcsök, izzadás, gyors szívverés, hosszabb-rövidebb ideig tartó izombénulás, de általában pár óra múlva elmúlnak ezek a tünetek, de akár napokig is felléphetnek kisebb tünetek.

- A pókméreg erősségét is lehet mérni, erre az LD50 (LD=Lenthal Dose= halálos dózis) mértékegység alkalmas. Az LD50-érték azt mutatja meg, hogy az adott anyagból, vegyületből mekkora mennyiség okozza a kísérleti állatok (általában patkány) 50 %-ának pusztulását 24 órán belül. Az LD50 értéket többnyire mg/kg mértékegységben adják meg, azaz a vizsgált anyag hány mg-ja okozza 1 kg élősúlyú kísérleti állat felének pusztulását.

- Az LD50 értékeket többféle módon adhatják meg: a kísérleti állatok gyomrába (LD50 intraperitoneal), intravénás (LD50 intravenoes), bőr alá (LD50 Sub-cutaneous) illetve izomba (LD50 intramuscular) kaphatják a vizsgált anyagot.

Madárpókok közül a legveszélyesebb osztály méreg szempontjából(leginkább ázsiai és afrikai fajok):

  - Poecilotheria spp,  

 - Selenocosmia spp,

 - Pterinochilus spp,

 - Stromatopelma spp,

 - Haplopelma spp,

 - Heteroscodra spp

- Az amerikai kontinensről származó fajok többségének mérge kevésbé erős (csak helyi fájdalmat és kisebb izomgörcsöket okoznak), inkább az utótesten lévő szőröket bombázzák.

- Hogy ki kell-e venni a madárpókot egyáltalán a terráriumból. Ezt inkább ki-ki maga döntse el. Én nem akarok senkit se buzdítani (ugyanakkor vannak olyan fajok, melyek kézre-szoktathatóak minden gond nélkül) illetve lebeszélni róla (sőt minden elismerésem feléjük), de ne csak a bátorságon illetve „nagymenőségen” – a legtöbb marás ilyen okok miatt keletkezik - múljon egy pók kézbevétele. Ha mindenáron meg akarjuk fogni őket, kérjük ki egy tapasztalt póktartó véleményét, és remélhetőleg segíteni fog eltanulni a különböző fortélyokat. Erről a témáról én nem szeretnék írni bővebben, mert én azok táborát erősítem akiknek elég a vizuális látvány.

- Előfordulhat – főleg takarításnál(évente kb.1-2szer) – hogy ki kell venni a pókot a terráriumból. Ilyenkor is körültekintően járjunk el. Ha van rá mód, a legegyszerűbb módszer a pók eltávolítására, hogy egy dobozzal lefedjük és alácsúsztatunk egy erősebb papírt. Majd a papírt szorosan a dobozhoz fogva kiemelhetjük őket. Ugyanezt a módszert alkalmazhatjuk szökés esetén is. Tapasztalt póktartók szerint az agresszívabb fajokat a kifogás után dobozzal együtt tegyük egy kis időre a hűtőbe. Az alacsony hőmérséklet hatására hamar megnyugszik.